A filmesek aggódva figyelték ezt a jelenséget és elhatározták, hogy valamit tenni kell. A Filmesek Világszövetsége több alkalommal összeült és zárt ajtók mögött tárgyalt. A televíziósok megpróbáltak bejutni ezekre a megbeszélésekre, de sikertelenül. A legcsinosabb televíziós kémnők is póruljártak, néhányan pedig átálltak az ellenség oldalára, mert filmszerepet kaptak.
— Egy napon a Filmesek Világszövetsége bejelentette, hogy tizenöt ország közreműködésével filmet készít. A tizenöt ország kormánya megígérte: anyagilag és erkölcsileg támogatja a koprodukciót. A filmesek minden országban statisztákat, ágyúkat, repülőket és csatahajókat kértek és természetesen sok-sok pénzt. A szuper — monstre produkciónak egy főrendezője és tíz rendezője volt; mind készítettek már nagy történelmi filmeket, grandiózus háborús filmeket, tehát óriási gyakorlatuk volt a csapatok irányításában, mozgatásában, a különféle szárazföldi és légi hadműveletekben.
— Három évi előkészítő munka után a főrendező összehívta a vezérkarát, és közölte velük: hajnalban kezdődik a forgatás. A rendezők összeigazították óráikat, aztán mindenki a saját statiszta-hadseregéhez sietett, ahol lelkesítő beszédeket tartották. Hajnali három órakor a filmesek riadót fújtak és elkezdődtek a felvételek, illetve a „Felvétel" elnevezésű nagyszabású hadművelet. Tizenöt országban egyszerre, összehangoltan.
— Reggel nyolc órára a filmesek mind a tizenöt országban elfoglalták a fontosabb kormányépületeket, telefonközpontokat, laktanyákat, vasúti csomópontokat. Mire a hadseregek észbe kaptak, már tehetetlenek voltak: a saját, kölcsönadott ágyúikkal, repülőikkel lőtték, bombázták őket. A statiszták lelkesen harcoltak, mert a napidíj elég magas volt.
Déli tizenkét órakor a harcok lényegében befejeződtek, és a produkció főrendezője közölte a tisztes fegyverszüneti feltételekért könyörgő kormányokkal, hogy a filmesek mind a tizenöt országban átveszik a hatalmat.
— Nemsokára falragaszok jelentek meg, amelyeken felszólították a lakosságot: őrizze meg a nyugalmát és szolgáltassa be a televíziókészülékeket. A készülékeket beszolgáltatták, de a tévés gerilla-csapatok még sokáig ellenálltak, majd visszavonultak a hegyekbe. Harcuk, bár hősies volt,
reménytelennek bizonyult. A filmesek néhány nap alatt felmorzsolták őket.
— A filmrendezők másik intézkedése az volt, hogy letartóztatták minden írót. A Filmesek Világszövetsége közzétette: ezentúl minden filmet a rendező ír meg, tehát az írók fölöslegesek. A költőket nem bántották. A kritikusokat viszont — kevés kivétellel — ismeretlen helyre hurcolták, fekete autókban, az éj leple alatt.
— Néhány nappal később kötelezték a lakosságot, hogy minden este moziba menjenek. Este hét órától éjfélig. Szombat délután öttől hajnali háromig. Élelmiszert csak az kapott, aki fel tudta mutatni a kellő mennyiségű, lebélyegzett mozijegyet. A filmesek ettől kezdve szabadon kísérletezhettek és nem volt ritka a huszonnégy órás, sőt a negyvennyolc órás film sem, sőt egy alkalommal ötszázhetvenkét óra hosszat tartó filmet is vetítettek. A rendre és arra, hogy senki se hagyja el a nézőteret, felfegyverzett jegyszedők ügyeltek. A lakosság ingyen vett részt a filmfelvételeken és a csinos lányoknak sorozóbizottság előtt kellett megjelenni, s ha szükség volt rájuk, SAS-behívót kaptak.
Hogy mi történt aztán, arról már nem tudok, mert az informátorom, X., nem jött el a következő randevúra. Mint később megtudtam, valami nagyon hosszú és nagyon unalmas filmet vetítettek, és ő megpróbált megszökni, de szökés közben agyonlőtték.
Gyorsan visszatértem a XX. századba, hogy figyelmeztessem a világot. No, meg mozijegyem is volt este nyolcra. Egy négyórás koprodukcióhoz, amelyben — az újsághírek szerint — több ezer statiszta szerepel, és állítólag fantasztikus csatajelenetek láthatók benne.
Emberek vigyázzatok!
Mikes György
A Ludas Magazin 1969 augusztus
